A cím hatásvadász, tudom. De az a célom, hogy beszéljünk róla, hisz számos nőt és ezáltal kapcsolatot is érint…
Témáját tekintve nem ez lesz az első olyan jellegű blog, ami a meddőséggel de utálom ezt a szót, szóval, ami a gyermektelenség kérdésével foglalkozik, bár én egy egészen más irányból szeretném megközelíteni. Szándékosan nem írtam problémát, ugyanis meggyőződésem, hogy mi magunk növeljük problémává, de az vesse ránk az első követ, aki hasonló helyzetben nem így tenne. Tudni az elfogathatatlant, pokoli dolog lehet, de kedves, most bőszen bologató sorstársam, elárulok neked egy titkot. Nem tudni talán épp ugyanolyan borzasztó. Nem szeretnék hysterográfiáról, inszeminálásról, lombikozásról, vagy népi módszerekről és csodákról írni és értekezni, hisz mindenkinek megvan a maga története, akár sikerrel zárult, akár nem. Az én fejemben is van egy lista arról, amit már végigjártam, de nem a technikai oldala érdekel. A lelki részét szeretném feszegetni, mert már nekem is elegem van az olyan észrevételekből, hogy “azért nem jön össze, mert görcsösen akarod”. Semmiféle görcsösség nincs bennem, igazán szívből szeretném, ha végre egy egészséges, szép kisbabát tarthatnék a karjaimban, akinek géngészlete épp annyira egyezik az enyémmel, mint a szeretett férfiéval. A görcsösség egészen másból adódik, a körülmények okozzák és nem az akarás. Egy barátnőm azt mondta, “nem hormonkezelésre van szükségünk, hanem agyműtétre”. És tényleg. Esetemben szervi akadálya nincs, de ismeretlen okból , vagy talán okokból mégsem vagyok még anya. Ezért most szikét ragadok és az elkövetkező egy évben minden áldott nap elvágok egy damilt, ami a fejemben ugrándozó gondolatokat mozgatja és próbálok leválni önmagamról miközben folytatom az eljárást LeCourt doktornál. Övé az uterusom, enyém a fejem. Tegyük rendbe.
Ha úgy érzed, hogy megosztanád az érzést, vagy a mentális állapotot , amibe kerültél a folyamatban, akkor örömmel venném, ha valamilyen formában eljuttatnád hozzám. Meggyőződésem, hogy ha csak ezen részét kiadhatjuk magunkból már attól is jobb lesz és talán segítséged nyújthat mások számára is. Kezdjünk monológokba.
magyarázattal tartozom
2012 november 6. | Szerző: uterus
A cím hatásvadász, tudom. De az a célom, hogy beszéljünk róla, hisz számos nőt és ezáltal kapcsolatot is érint…
Témáját tekintve nem ez lesz az első olyan jellegű blog, ami a
meddőséggelde utálom ezt a szót, szóval, ami a gyermektelenség kérdésével foglalkozik, bár én egy egészen más irányból szeretném megközelíteni. Szándékosan nem írtam problémát, ugyanis meggyőződésem, hogy mi magunk növeljük problémává, de az vesse ránk az első követ, aki hasonló helyzetben nem így tenne. Tudni az elfogathatatlant, pokoli dolog lehet, de kedves, most bőszen bologató sorstársam, elárulok neked egy titkot. Nem tudni talán épp ugyanolyan borzasztó. Nem szeretnék hysterográfiáról, inszeminálásról, lombikozásról, vagy népi módszerekről és csodákról írni és értekezni, hisz mindenkinek megvan a maga története, akár sikerrel zárult, akár nem. Az én fejemben is van egy lista arról, amit már végigjártam, de nem a technikai oldala érdekel. A lelki részét szeretném feszegetni, mert már nekem is elegem van az olyan észrevételekből, hogy “azért nem jön össze, mert görcsösen akarod”. Semmiféle görcsösség nincs bennem, igazán szívből szeretném, ha végre egy egészséges, szép kisbabát tarthatnék a karjaimban, akinek géngészlete épp annyira egyezik az enyémmel, mint a szeretett férfiéval. A görcsösség egészen másból adódik, a körülmények okozzák és nem az akarás. Egy barátnőm azt mondta, “nem hormonkezelésre van szükségünk, hanem agyműtétre”. És tényleg. Esetemben szervi akadálya nincs, de ismeretlen okból , vagy talán okokból mégsem vagyok még anya. Ezért most szikét ragadok és az elkövetkező egy évben minden áldott nap elvágok egy damilt, ami a fejemben ugrándozó gondolatokat mozgatja és próbálok leválni önmagamról miközben folytatom az eljárást LeCourt doktornál. Övé az uterusom, enyém a fejem. Tegyük rendbe.Ha úgy érzed, hogy megosztanád az érzést, vagy a mentális állapotot , amibe kerültél a folyamatban, akkor örömmel venném, ha valamilyen formában eljuttatnád hozzám. Meggyőződésem, hogy ha csak ezen részét kiadhatjuk magunkból már attól is jobb lesz és talán segítséged nyújthat mások számára is. Kezdjünk monológokba.
Oldal ajánlása emailben
X